Babameditáció kismamáknak

Izgulsz, hogy hogy fogod megérteni a kisbabádat?
Először vársz gyermeket, és ismeretlen, szorongattató a helyzet?
Vagy már van gyermeked, de nehéz vele összehangolódnod?
Esetleg kispapaként olvasod ezt az írást, és szeretnél ugyanolyan bensőségesen kapcsolódni gyermekedhez, mint az édesanyja?

Ha ezek közül bármelyik érdekel, olvass tovább!

Ki ne szeretne tökéletes szülő lenni?

Amikor egy élet megfogan, természetes, hogy a leendő szülők jobban odafigyelnek saját maguk és a magzat egészségére:

 

van, aki abbahagyja a dohányzást,

van, aki a hétvégi buliknak mond búcsút,

és van, aki a babavitaminok mellett egészségesebb életmódra és táplálkozásra is vált.

Fontos tudnunk, hogy az életünk nem a születésünkkel, hanem a megfoganásunkkal kezdődik: már ekkor vannak sejti emlékek, hormonkoktélokban úszunk, és zsigeri szinten raktározzuk az édesanyánk méhében minket érő ingereket: hangokat, mozgást, térváltozást. Erről szólt a néhány éve készült In utero című film is (magyarul sajnos még felirat sincs hozzá) – de hátborzongató eseteket ismerünk, amikor valakinek az a kedvenc étele, amelyet édesanyja a várandósság ideje alatt evett – vagy fordítva, rosszul van attól, amelytől édesanyja rosszul volt. Hangok esetében a kisbabák felismerik az édesanyjuk által hallgatott zenéket, és nyugtalanok lesznek annak a hangja hallatán, akivel édesanyjuk konfliktusba került.

Keleten úgy tartják, hogy a nő boldogsága a család boldogsága, ezért a várandós édesanyának mindent megadnak, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan, semmiben nem szenvedve szükséget tudja méhében megérlelni a szülők szerelmének gyümölcsét. Direkt használok költői képeket – de miért ne lehetne ilyen nézőpontból tekinteni egy új élet születésére? Ebben a nagyon érzékeny időszakban mondani sem kell, hogy mennyire fontos lenne tudni, hogyan lehet minél kevesebbszer és rövidebb ideig stresszelni, hogyan lehet a hangulataink mesterévé válni, és az idegesség / feszültségoldás természetes megoldásait elsajátítani.

A jó hír, hogy vannak légzéstechnikák, relaxációs módszerek, aktív gyakorlatok, melyek kíméletesek, könnyűek, és percek alatt helyre tudják rakni a kibillent egyensúlyt. A második jó hír, hogy pár alkalom gyakorlás után már egyedül is megy – emlékeztetőként pedig számos hanganyag elérhető, pl. itt:

A nem nyelvi ingerek és hatások a kommunikáció 80%-át nyújtva jócskán felülírják az információ beszédtartalmát – ezért javasolt megtanulni egy olyan figyelmi technikát, amely testi jelzések és az agy között erősíti meg a spontán, természetes, intuitív, belülről jövő kapcsolatot. Eugene Gendlin, lengyel származású, amerikában praktizáló pszichológus a fókuszolás módszerével segített pszichoterápiába járó klienseinek érzékenyebbé válni saját maguk testi rendszerére, főként a szomatoterápia és a humaniszttikus pszichológia irányzataira építve – míg tanítványa, Zack Boukydis a magyar kórházak szülészetét és csecsemőosztályait tanította, megreformálva a nem-verbális kommunikációt babák és mamák, ápolók, orvosok között. A fókuszolás mint akkreditált továbbképzés mentálhigiénés szakemberek és pedagógusok számára elérhető – további információkat szívesen adok a Hangold át magad! oldal elérhetőségein.

Mikor nem fontos a testünk elfogadása, a róla való rendszeres gondoskodás, ápolása, fejlesztése? Mégis, talán egy megszülető, új ember az, aki  a családban régi viszályokat old fel a jelenlétével, csal mosolyt fásult, megkeseredett, szigorú arcokra, tesz hátaslóvá vérebeket… Miért ne tanulnánk meg a megérkezésére, a fogadására a tudatos és szerető szülők nyelvét, amellyel mi magunk válunk azzá az elfogadó és biztonságos közeggé, amire – valljuk be – valahol legmélyen mindannyian vágyunk?